Továbbra is izgalmas, tanulságos, tanulós és munkás munkanélküli napjaim vannak, amelyeket nagyon, de nagyon élvezek.

Komolyan mondom, teljesen új dimenziók nyílnak meg saját magam számára is ezekben a hetekben. Már többször is írtam arról, hogy mennyi lehetőség van, ha az ember igazán akar, de a másik fontos dolog, hogy sokat tudok meg közben önmagamról is. Tisztára mint valami önismereti tréning. Nem mondom, hogy eddig baj lett volna az önértékelésemmel, hogy nem ismertem volna az erősségeimet meg a gyengeségeimet, de az tény, hogy a hosszú évek óta tartó napi rohanás közben néha elfeledkezünk arról, mit is tudunk. Arról nem is szólva, hogy mennyit is ér a tudásunk. Őszintén szólva rá kellett, hogy ébredjek: az utóbbi évek egyre szánalmasabb fizetésével egyenesen arányosan ment lejjebb az önértékelésem is. Lassan, de fokozatosan összébb kellett húzni a nadrágszíjat, s valahogy az ember kénytelen-kelletlen, de talán leginkább bénaságból, de hozzászokott ahhoz is. Talán érzékletes hasonlat az az ismert történet a békáról, akit ha hideg vízbe tesznek, majd a tűzhelyen alágyújtanak, szépen lassan hagyja saját magát megfőzni. Szerintem ilyen béka voltam én is, meg nyilván mások is, de az most mindegy is.

Szóval, ahhoz, hogy az ember igazán jól tudjon boldogulni, fontos pontosan tudni: mennyit is ér az ő tudása, tapasztalata. Nem szemérmesnek lenni, kétezer forintos flekk díjhoz szokva 2500-nál már magunkat elszégyellni, hanem ráébredni: szégyellje magát az, aki ennyi pénzt kínál. Bár igazából sok más érv mellett az én döntésemben nagy szerepe volt egy pár hónappal ezelőtti rekord alacsony fizetés, amelyet meglátván egyrészt nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek, másrészt rájöttem, hogy nem csak a rendszer a hibás, hanem én, aki asszisztálok ehhez. Én, aki hozzájárulok ahhoz, hogy a munkámat ennyire (ne) értékeljék.

No, de igazából csak hálás lehetek ezért, mert különben nem itt tartanék lelkileg ahol, illetve nem találkoztam volna ennyi sok motiváló, sikeres, pozitív szemléletű emberrel meg feladattal.

Úgyhogy én továbbra is nagyon jól vagyok. És ha mást nem is, annyit biztosan magamévá tettem abból a most olvasott Donald Trump könyvből, hogy merjek nagyban gondolkodni. És ezt ajánlom másoknak is :-)